kulcsi

A tervezett hat hétből három lement. Az alaptémákat felvázoltuk, elvileg most mindenkinek van elképzelése arról, hogy mi a konnektivizmus. Technológiai értelemben is sikerült a három alappillért körüljárnunk: a tartalomszervezést segítő Google Readert, az online könyvjelző szolgáltatást, a Delicioust, valamint a trendi mikroblog szolgáltatást, a Twittert. Ezenkívül egy hétig foglalkoztunk a fogalomtérképészettel is, mely a hálózati tanulás módszertani kályhájaként is felfogható.
Alábbiakban összefoglalnám, hogy miért tartottuk fontosnak ezekről a témákról beszélni az első félévben, és miért pont ezt a három technológiát tekintjük alappilérnek az információszervezésben.

Izmusok halála?
Valaki azt kérdezte, hogy miért van szükség egy újabb izmusra, amikor az izmusok fölött mindig eljár az idő. Szerintem minden fölött eljár az idő, nemcsak az izmusok fölött. Azért van szükségünk megnevezésre, hogy tudjunk beszélni róla. A konnektivizmus kapcsolatizmust jelent, és meggyőződésem, hogy ez a fogalom képes összetartani a hálózatalapú pedagógiai szemléletet. Nevezd meg, és uralni fogod. Hiszek ebben az egyszerű törvényben, és nem gondolom érvényesnek azt a hozzáállást, mely szerint mindegy minek nevezzük, úgyis mindenki tudja, hogy miről van szó.

Hálózatépítés a neten
Nemrégiben kaptam egy kedves e-mailt az egyik résztvevőtől a következő kérdésekkel: "mi van akkor, ha nem használom a diigot, a delicioust, a drupalt,a twittert, az rss-t??? Akkor nem is ér semmit a képzésem?"
Ha nem használod azt a néhány kiemelt eszközt, mellyel hangsúlyozottan foglalkozunk a képzésen, akkor valószínűleg vagy nem sikerült még elhelyezned magadban, hogy mi a különbség ezen technológiák között, vagy nem fogalmazódott meg benned, hogy miként alakíts ki stratégiákat az online információk szervezésére. Nem tudom, hogy a felvázolt technológiák használata nélkül milyen mélységet érhetsz el a képzésen. Meggyőződésem, hogy gyakorlati tapasztalat nélkül nem érdemes ezzel a témával foglalkozni.
Másrészről folyamatosan hangsúlyozni szoktuk azt, hogy nem hiszünk a technokrata hozzáállásban: azaz nem a technológiákon van a hangsúly, hanem a szemléleten és a módszertani tudáson, mely nélkül mindez mit sem ér. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kell érteni az említett eszközökhöz, sőt! Akkor tudsz fölülemelkedni az eszközön, ha annak használata már a zsigereidben van.

Ha nagyon sok ez nekem...
Azt javaslom, hogy amennyiben eláraszt a sok új rövidítés, és úgy érzed, hogy kevés az idő, hogy megismerkedj ennyi technológiával, akkor csak azokra az eszközökre próbálj első körben szorítkozni, amelyeknek kiemelt szerepet tulajdonítottunk a képzés során. Ismétlésképpen az elmúlt három hét kiemelt eszköze:
1. delicious + google reader
2. cmap vagy más fogalomtérkép készítő program
3. twitter

RSS olvasó
Ha nem világos, hogy miért kellene google readert használnod a blogok és más források olvasásához, keress oktatóanyagokat a neten, hogy megértsd az eszköz lényegét. A google reader akkor kezd hasznossá válni, amikor nem tudsz lépést tartani az online olvasmányigényeddel. Ahogy pp fogalmazott: ha minden nap újra és újra megnyitod azt az egy-két tucatnyi blogot/honlapot, ami érdekel, elég csalódott leszel a hetedik napon, amikor még mindig semmi változást nem észleltél a kedvenc webhelyeiden. Ha Te csinálod ezt az oroszlánmunkát, nyilvánvalóan az időd nagyrésze feleslegesen arra megy el, hogy megkeresd az új információkat, jóllehet ezt helyetted megtehetné egy robot. A google reader (és más RSS olvasók) éppen ezt a terhet veszik le rólad, így sokkal több időd marad a releváns munkavégzésre: csak azokat az oldalakat fogod megnyitni, amire a robotod felhívja a figyelmedet.
Felmerült már benned, hogy a napi reflexiók összeállításához mennyi időre van szükségünk? Napi 3 órára, esetleg 4-re? 47 a kurzussal kapcsolatos blogra vagyok feliratkozva jelen pillanatban. Naponta előfordul, hogy egy tucat bejegyzés is létrejön. Ha mind a 47 oldalt egyesével meg kellene nyitnom, akkor nem lenne energiám arra, hogy minden nap, hat héten át reflektáljak a történtekre. Egy idő után nem is emlékeznék arra, hogy mit olvastam és mit nem...

Az RSS olvasó használata napi fél óra, olykor egy órára csökkenti ezt a nem kis feladatot, ami jelen pillanatban még vállalható időráfordítást jelent. Ha mondjuk 500 résztvevő lenne, akkor elkézelhető, hogy nem reagálnánk ilyen sok bejegyzésre, hanem tényleg csak a nagyobb összefoglalókat emelnénk ki. Lehet, hogy ebben az esetben szétosztanánk egymás között pp-vel, hogy elsődlegesen ki melyik blogot követi. A 190 fő még éppen követhető (ebből kb. egynegyede ír blogot a képzés kapcsán).

Delicious
Azt már látom, hogy hiba volt az első héten a diigo-t is behozni a delicious mellett. Ráértünk volna várni vele két-három hetet, így csak összezavartunk néhány résztvevőt, hiszen sokak számára nem világos, hogy miért lenne szüksége diigora, amikor a delicious is ugyanarról szól.
Az online könyvjelzőzés kapcsán az egyik fontos kérdés a kategorizáció: milyen kategóriákba szervezzem az elmentett hivatkozásaimat? A hagyományos böngészőalapú kedvencek megoldás egy sima folder-hierachiát kínál erre a célra, mely kezdetben tökéletesen kielégíti az elvárásainkat. A probléma akkor kezdődik, amikor áttekinthetetlenül sok webcím kezd összegyűlni, melyet egyre nehezebben tudok kategóriákba sorolni. Minél több forrásanyagot gyűjtök egy területről, annál mélyebb hierarchiát szeretnék, ami ugyebár a kezdeti időszakban még nem fogalmazódik meg bennem igényként. Ez azt jelentené, hogy időről időre újra és újra kellene építenem a kategóriarendszeremet. Ezt az erőfeszítést nagyon kevesek hajtják végre rendszeresen.
Enélkül az újraszervezés nélkül a kategóriarendszerem nem képes ellátni a hivatott célját, így előbb-utóbb nem fogok emlékezni arra, hogy mit hová tettem. Ha csak egy kategóriába kell belekényszerítenem a hivatkozásomat, reménytelenné válik a visszakeresés, mert egy év múlva már nem az lenne a kiemelt kategória, ahová elhelyezném ugyanazt a cikket. Hiszen folyamatosan változik a témáról alkotott képem, és ezáltal a kategóriáim is változnak.
A címkézés technikája pontosan ezt a problémát hivatott feloldani: ahelyett, hogy egy előre felépített struktúrába szervezném a tartalmaimat, inkább több címkével is ellátom azt. Amikor ismét vissza akarom nyerni a kívánt hivatkozást, több bejárási úton is eljuthatok hozzá, hiszen elég ha csak egy címkére emlékszem az ötből, már közelebb vagyok a célhoz. Ez egy kicsit olyan, mintha lenne egy nagy ömlesztett információhalmazom, és egy-egy címkével mernék belőle egy-egy adagot. Sokkal több esélyem van így megtalálni a kívánt tartalmat.

A filerendszer hierarchikus dogmája
Jelen pillanatban számomra a filekezelés hierarchikus struktúrája komoly fejfájást okoz nekem. Képtelen vagyok következetesen tartani egy előre meghatározott folderstruktúrát, így gyakran előfordul, hogy keresnem kell az állományok között. Sokkal jobb lenne, ha minden file egy hatalmas egyszintű mappában lenne felcímkézve metaadatokkal. Amikor keresek, a címkéket írom be, és ezáltal szűkül a filelista. Ezzel a technikával sokkal gyorsabban megkapnám, amit keresek, ráadásul elég lenne, ha parancssorból gépelve hívnám elő, amit akarok (ezért kezdtem el windows alatt használni az enso-t, mac alatt ez már beépített fícsör).

Google Reader + Delicious
Aki nem látta még pp demóját ebben a témában, az feltétlenül nézze meg: http://www.ustream.tv/recorded/4393064

Fogalomtérképészet
A fogalomtérkép egy kicsit olyan az életemben, mint a visszatérő szerelem: amikor rákattanok, revelációként élem meg a hatékonyságát, de valahogy idővel mégis alábbhagy a lelkesedésem egy újabb impulzusig. Nem tudom, hogy a neveltetésemből fakad-e ez a tehetetlenségi erő, mely mindig visszataszít a klasszikus, lineáris jegyzetelés felé...

Az elmúlt három hét
Az egyik legdöbbenetesebb élmény számomra a közösség tartalomelőállító erejének megtapasztalása volt. A második hétre készülve nekifogtam összeállítani egy listát a fogalomtérkép készítő alkalmazásokról, de nem volt időm befejezni. Örülök, hogy nem fejeztem be, mert a közösség sokkal jobb összeállítást termelt ki magából. Hihetetlen élmény látni azt, hogy este kiteszem a felhívást egy összefoglaló táblázat elkészítésére, és másnap reggel már egy tucatnyi sorra kövérebb mátrix fogad a böngészőben. A kurzus legnagyobb eredménye mindeddig az, hogy a tömeget sikerült megmozdítani. Azt már sejtem, hogy a későbbi (bármilyen más témájú) kurzusoknál is ez lesz a legnagyobb kihívás, melyet ha sikerül megugrani, akkor nagy baj már nem lehet. A hatékony konnektivista szemléletű tréner tudja azt, hogy miként hangolhatja tartalomírásra a résztvevők nagy részét. A htk01 esetén a feltárt blog RSS-ek alapján ez az arány kb. egynegyede a regisztrált résztvevőknek, ami szerintem jó.
A múlt heti tematika egyik kiemelt feladata az volt, hogy a közösség kezdjen el megírni a konnektivizmus e-bookot. Nem készítettük el az e-book struktúráját, így ezt a feladatot túl korán publikáltuk. Sokat várok ettől a kezdeményezéstől, talán ezért nem mertem az eddigi struktúrát közzétenni. Pénteken hosszasan beszélgettünk pp-vel erről, és arra jutottunk, hogy talán érdemes lenne kisebb dokumentumok szerkesztésére hívni a résztvevőket, melyből később össze lehetne szerkeszteni az e-bookot. Akárhogy is lesz, ezt a projektet biztos, hogy megvalósítjuk a kurzus során, és ebben is nagyon számítunk a résztvevők aktivitására.

Csatlakozás
Sokan kérdezték, hogy késő-e most csatlakozni a kurzushoz. Szerintem nem. Az utolsó héten sem késő, még fel lehet venni a fonalat!